Somogy Megye Vezető Hír

Biztos életpályát ad a szakképzés

Biztos életpályát ad a szakképzés

Az országban egyedülálló lovas oktatásról és a szakképzés somogyi helyzetéről beszélgettünk Szamosi Lóránttal, a Somogyi Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) főigazgatójával.

Érdekes és egyedi kezdeményezés a középiskolások lovas oktatása. Honnan ered az ötlet, mik az előzmények?

 

Olyan elfoglaltságot kerestünk a gyerekek számára, amely nagy tömegeket mozgat meg és egyaránt fejleszti a fizikális, mentális állapotát a gyerekeknek, illetve közösséget formál. És alapvetően a TISZK-hez való tartozás érzését segíti. Próbálkoztunk - ami továbbra is megmaradt - focitorna szervezésével, strandfocival - ami unikum lényegében, hiszen brazil hangulatot tudunk varázsolni a Balaton partjára - illetve kézilabdatornákkal. Igazából egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert csak egy kicsi szegmensét mozgatja meg a gyerekeknek. Viszont a lovas oktatásban jelen van a sport, mentális nevelés, fizikális nevelés, önfegyelemre nevelés és a közösségi élmény erősítése. Elkezdtük tervezni, szervezni február tájékán, akkor vettük fel a kapcsolatot a Lovasakadémiával. Pluszban még kiegészítettük azzal is az igényt, hogy miképpen lehetne felhasználni a lovas oktatást a megyei felsőoktatás feltérképezésére. Így jött az ötlet - mivel az Akadémia az egyetem része - a gyerekek menjenek campust is látogatni szabadidejükben. Gondolván, hogy erősítjük a megyei felsőoktatást még pluszban.

 

Önként jelentkeznek a gyerekek erre a programra, hiszen mégiscsak iskolával kapcsolatos elfoglaltságról beszélünk?

Nyilván egy ilyen programra - ami igencsak vonzó, mert azt mondják, hogy a lovassport, a lovaglás az a tehetősek sportja - nagyon sokan jelentkeznek. Sőt, mint kiderült, vannak köztük olyanok is, akik már rendelkeznek bizonyos előképzettséggel, tehát nagyon nem kellett őket kapacitálni. Túljelentkezés van mindenhol, és egyelőre rangsorolni kell őket, elsősorban tanulmányi eredmény és rászorultság alapján, hogy kik jöhetnek megtanulni lovagolni.


A megye valamennyi TISZK intézményéből járhatnak ide a gyerekek, vagy csak bizonyos iskolákat érint a program?

Mind a nyolc tagintézmény - a kollégiumot nem számolva, hiszen ott a középiskolák diákjai laknak - számára adott a lehetőség, élnek is vele. Nyugodtan mondhatom, hogy kollégák között is nagy az érdeklődés nem csak a gyerekek körében, de természetesen első a gyerek.

 

Szűkebb lesz a jövő évi költségvetés, a kormány tervei legalábbis ezt mutatják. Lesz-e rá esély, hogy folytatódjon ez a program?

Abban bízom, ha már ennyien odaálltak emellé az ügy mellé - és nem csak a megyei önkormányzat vezetőire gondolok, hanem szakmai szervezetekről is beszélünk, és a nemzeti lovas szövetségről - akkor lesz rá esély. Nyilván nagyon szűkösek a lehetőségeink, de ahogy most meg tudtuk oldani a saját bevételeink növelésével az anyagi oldalt előteremteni, szerintem ez menni fog a jövő évben is. A gyerekek miatt muszáj, egy ilyen jó kezdeményezést nem hagyhatunk félbe.

Sok kritika érte az elmúlt években a szakképzést a helyi tantervek miatt. Így például Nagyatádon, ahol hagyománya volt a vasas szakmák képzésének, hiányolják az ilyen jellegű képzések felfuttatását. Ennek van valamiféle külön oka, esetleg lesz-e változás e tekintetben?

Mindenképpen lesz, de a TISZK is elsősorban azért szerveződött meg, hogy új formát adjon a szakképzés megszervezésének, a szakképzés helyzetének javítása érdekében. Van egy regionális testületünk, a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság, ami pont ezzel foglalkozik. Azzal, hogy megalapozott legyen a szakmai képzés. Ez a bizottság meghatározza a képzési irányokat és arányokat a következő tanévre mindig. Ezt figyelembe véve próbáljuk úgy kialakítani és átalakítani a szakmaszerkezetet, a jelenlegi szakmastruktúrát, hogy tényleg azok a szakmák kerüljenek oktatásra adott középiskolákban, amelyekre van a környező piacnak igénye. Nagyatád vonatkozásában mindenképpen fontos elmondani azt, hogy a megye által megnyert TIOP-os pályázat - ami az infrastruktúra fejlesztéséről szól - kimondottan erre a területre koncentrál, a fémes szakmák felfuttatására. Természetesen a már meglévő jó gyakorlatok - vendéglátás, szolgáltató és építőipari szakmák megtartása mellett kimondottan a gépes, fémes szakmákra koncentrál, mert úgy néz ki, hogy most ezekben a szakmákban - gépi forgácsoló, esztergályos, szerszámlakatos - jelentkezik elég komoly igény. Ez ráadásul rövid, tehát belátható időtávon belül nyújthat már komoly változást a szakképzés minőségi és nyilván mennyiségi igényeiben is.

Mik a tapasztalatok a felvételi eljárásoknál? Muszájból jelentkeznek a gyerekek szakképző iskolákba - mert netán nem vették fel őket a gimnáziumba - utolsó mentsvárként vagy a szakma szeretetéből, hivatástudatból felvételiznek Önökhöz?

Biztos vagyok abban, hogy most már nem csak muszájból kerülnek gyerekek a szakképzés közelébe, hiszen mi olyan egységes lineáris életpályát tudunk nekik felmutatni, ami akár vonzó is lehet. Talán itt van szükség a szemléletformálásra, ami nem csak az iskola dolga. Természetesen mi száz százalékig amellett vagyunk, hogy ne azonosítsuk a régi hetvenes-nyolcvanas évekbeli tipikus szakmunkással a mostani szakképzésben részt vevők helyzetét, mert nem ugyanaz. Ma abszolút kell érteni a szakmán kívül természetesen informatikához, kommunikációhoz, vállalkozástanhoz, idegen nyelvhez, egy csomó olyan dologhoz, amit húsz-harminc évvel ezelőtt nem követeltek meg egy fodrásztól, egy esztergályostól, egy asztalostól, egy autószerelőtől. Tehát nagyon-nagyon komoly naprakész és modern ismeretanyaggal kell rendelkeznie, ha meg akar élni a piacon. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen kihívás most már, és egyáltalán nem szükséges rossz megoldás, hanem inkább egy biztos életpályának kezdete lehet a szakképzésbe való bekapcsolódás.

Kraft Róbert
Somogy Megye Online


 

Ász Hír

Technika Hírek

Egészség Hírek

Bulvár hírek

Partnereink