Somogy Megye hírek

Gelencsér Attila ünnepi beszéde a doni áttörés 66. évfordulójára emlékezve

A 2. magyar hadsereg keleti frontra szállítása 1942. áprilisában vette kezdetét. Elsőnek a III. hadtest alakulatait, április 12-én indították, súlyos harcokban július 10-én érkeztek meg a Don folyó közelébe. A magyar egységek megérkezésük után fokozatosan felváltották az addig harcoló német csapatokat. A Don keleti oldalára visszaszorított orosz csapatok ekkorra három hídfőt is kialakítottak a front magyar védelmi szakaszán: Uriv, Korotoljak és Scsucsjénél. A sikertelen hídfőcsaták után a katonai vezetés szinte lehetetlen feladat elé állította a 2. magyar hadsereget azzal, hogy a Don partján 208 km hosszan a folyóvédelmi feladatokat magára vállalta. A magyar katonák megnyerhetetlen harcot vívtak. Túlerővel néztek szembe, a csapatok váltás nélkül, huszonnégy órában harcoltak, és miközben tartalékai kimerültek, a budapesti kereskedők használhatatlan utánpótlással látták el őket a mínusz 20-30 fokos hidegben, fegyverzetük elavult, rossz állapotú volt, jószerével az I. világháborúban lehetett volna korszerű.
1943. január 12-én, 9 óra 45 perckor aztán megindult az urivi hídfőből háromszoros túlerejű orosz csapattámadás. Az áttörési csaták szörnyű poklában 2000 km távolságban hazájától több tízezer magyar hunyt el, vagy lett hadifogoly. Ezekre a hősi halottakra, a 141.971 hősi halált halt magyar katonára emlékezünk a mai napon.

Negyvenkétezer ember, nagyapáink, vagy dédapáink. Szinte nincs olyan család, amely ne szenvedné ma is áldozatát a Doni katasztrófának. Szomorúan azt mondhatnám a Don Kanyarnál történtek jellemzőek a magyarokra, az ott történtek ma is megdöbbentenek minket, távol az otthontól, túlerővel szemben, élelem és megfelelő felszerelés híján, a végkimerülésig küzdeni és meghalni. A magyar vonalak áttörését követően, a mínusz harminc fokos hidegben menekülni az oroszok elől, akik köztudottan nem akartak foglyokat ejteni. Vajon ma hányan lennénk képesek ezt megtenni, csak azért mert ez a kötelességük? Én úgy gondolom, és őszintén hiszem, ha arra kerülne a sor a válasz nem a „kevesen” lenne. A példa előttünk áll, és azzal, hogy évről évre emlékezünk a messze elesett hősökre, erősítjük magunkban azt is, hogy a hazánkért, ha arra kerül a sor, akár kis dolgokban is de meghozzuk a szükséges áldozatot.

Tisztelettel hajtunk tehát fejet a 66 éve elesettek emléke előtt, és hittel emlékezünk arra a közel ugyan ennyi hősre is, akik ezekben, a harcokban sebesültek meg, valamint arra a közel 28 ezer emberre, akik idegen földön estek hadifogságba. Ígérjük, soha nem feledjük őket.



Kaposvár 2008.01.12

Ász Hír

Technika Hírek

Egészség Hírek

Bulvár hírek

Partnereink