Somogy Megye hírek

Gelencsér Attila ünnepi közgyűlésen elhangzott beszéde

Gelencsér Attila ünnepi közgyűlésen elhangzott beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Pár nappal ezelőtt az Úr 2009. esztendejébe léptünk. Forog a történelem kereke. Jézus születése óta el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi világvégét, hány Messiást vagy éppen Antikrisztust jósoltak meg a civilizációnak, vagy éppen jelentek meg hétköznapjainkban is. Egy dolog azonban változatlan: még mindig Jézus születéséhez mérjük az időt, legalább is, mi keresztények. Sok helyütt hallom manapság, hogy a „politikailag korrekt” beszéd kerüli a keresztény utalásokat, sőt a modernnek mondott nyugati civilizáció igyekszik is kivenni a legújabb szótárakból, az Európa középkori újjászületésének kiindulópontját képező tanok alapfogalmait. Mivel az újjászületésnek ma is nagy szükségét érezzük, ezért engedtessék meg nekem, hogy így köszönthessem önöket: Isten hozta kedves vendégeinket Somogyország gyönyörű földjének, számunkra kedves városában, Tabon, az Úr 2009. esztendejében, kegyes urunk II. Ulászló király megyecímer és pecséthasználati jog adományozásának 511. évfordulóján, Vízkereszt napján.

Egy esztendővel ezelőtt jó hírrel szolgáltam Önöknek, mikor hivatkozva II. Ulászló király 1495-ben meghozott rendelkezéseire, azt mondtam, hogy a törvény megszületett a közügyek gyakorlóiról, és azokat nekünk már csak be kell tartani. Akkor időutazásra hívtam Önöket a múltba, most engedjék meg nekem, hogy elrepítsem a tisztelt ünneplő közönséget a jövőbe. Milyen lesz Somogy 2095-ben, a törvény megszületésének 600. évfordulóján? Elmondom hát Önöknek. Jó hírem van Tisztelt Hölgyeim és Uraim a mi megyénk révbe ért hat évszázad után!

A megye minden lakója jólétben és biztonságban él. A születéskor várható életkor elérte a 85 esztendőt; a megyei kórház jórészt már csak tanácsokat ad az egészséges életmóddal kapcsolatban és csak mellékesen kell beteg emberekkel foglalkoznia; az M67-es sztrádát közben 2x3 sávosra bővítették; a taszári reptér forgalma vetekszik a Majna menti Frankfurtéval, az egy főre jutó GDP-nk a megyék rangsorában az élvonalba repített minket, a megyei közép- és felsőfokú képzés a legkiválóbb szakembereket adja Somogyország gazdaságának.
Eltűnt a munkanélküliség, és a különböző generációk egymást tisztelve és szeretve élnek együtt; a tekintetes Megyei Közgyűlés tagjai, mivel egy gazdag megye szenátorai csak a birtokukban lévő részvények szelvényeinek vagdosásával vannak elfoglalva, és egymás kezébe adják az ollót, hogy egy új iskola, autópálya, művelődési központ, vagy éppen sportlétesítmény avatásakor a szalagot átvághassák;  és nem utolsó sorban készülődünk megyerendszerünk fennállásának 2000. évfordulóját megünnepelni. A somogyi polgár jövőbe vetett hite pedig megrendíthetetlen.

A Szentírás szerint Istennek fájnak a bűneink, a bűnösök közt nem tudom, hogy hányadik vagyok jómagam, de biztos, hogy szenvedett miattam is. A mai, hitehagyott körülmények között, amelyek körülvesznek bennünket a politika oldaláról, lassan lehet, hogy bűnösnek kellene éreznem magam, mert nekem töretlen a hitem a somogyi emberben, és a jövőben is. A számunkra oly’ kedves II. Ulászló király nem csak megyecímert és pecséthasználati jogot hagyományozott ránk 511 évvel ezelőtt, hanem hitet is, amit muszáj megtartanunk, mert különben nem lehetünk érdemesek Somogyország polgárainak bizalmára. Úgy érzem, hogy ma leginkább, amire szükségünk van az a hit és a józanság. Csoóri Sándor fogalmazott így egy helyütt: „A kocsikereket, az őssejtet és az atombombát is felfedeztük, ideje lenne felfedezni a világot megmentő józanságot is.” Sorsfordító év lesz az idei, ezt mindenki tudja. Ősidők óta minden civilizációban megünnepelték, hogy a világ a sötétségből újra a világosság felé fordul. Ez a remény, az újrakezdés ünnepe. Ismerjük mindannyian, kik itt vagyunk az alapigazságot: minél nagyobb a sötétség, annál közelebb lesz a világosság. Remélem, hogy a világosság a józanság mellett 2009 egyben megváltást is hoz, sokat nélkülözni kényszerült megyénknek. Nekünk politikusoknak, akik a megyéért felelősséget viselünk szembe kell néznünk azzal a nagyon fontos ténnyel, hogy tevékenységünk egyetlen mércéje a siker. Úgy érzem, hogy a sok munkának, amit eddig szeretett Somogyunkért tettünk, előbb-utóbb meg lesz a gyümölcse.

Elérkezett egy új esztendő Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha hatalmunk volna vágyaink megvalósítására, olyan év lenne ez, amikor „tej és méz” folydogálna, amikor jókívánságainkkal nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is megkeresnénk. Fontosnak tartom 2009-ben is, hogy nevezzük a rosszat rossznak, a közönségeset közönségesnek, a jót jónak és dicséretesnek, az álszentet álszentnek; márpedig nem a saját mércém, hanem a jó ízlés és a demokráciába vetett hitünk mércéje szerint. Megyénk közelmúltjának tapasztalatai alapján legyünk bölcsebbek , merítsünk erőt a somogyi polgárok megújulásra váró hitéből! Az új esztendő első napjaiban mindig vissza is tekintünk. Ilyenkor rögtön fel is tehetjük magunknak a kérdést: vajon minden változatlan maradt, vagy esetleg jutottunk-e előbbre? Sokféleképpen lehet erre a kérdésre válaszolni. A megye állapotát le lehet írni gazdasági adatokkal, vagy mérhető a változás azon is, hogy milyen a somogyi polgárok egészsége, meddig élnek, jók-e az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegénységet és a kirekesztettséget visszaszorítani. Szerintem azonban ennél is fontosabb, hogy van-e a megyében általánosan elfogadott elképzelés a jövőről, hogy van-e összetartozás érzés az emberek között?

Kevesen teszik meg azt, hogy kimondják azt, amit gondolnak. A nagy írók már sokszor megfogalmazták, hogy szükség van az igazságok kimondására, s aki erre késztetést érez, annak kötelessége is, hogy megszólaljon. Én is így teszek. Márai Sándor imigyen fogalmazta ezt meg: „Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett, és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki a feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, aki elmulasztja a jelenet végszavát.”  Kimondom tehát, amit eddig tettünk a megye érdekében, az a jelen körülmények között az egyetlen helyes irány. Iszonyatos mélységekből kapaszkodtunk fel: a konvergencia program hatása, a forráscsökkentés, a megszorítások ellenére működtetünk jól egy komoly intézményhálózatot, biztosítunk magas szintű betegellátást a Kaposi Mór Kórház révén, vagy újítjuk meg a megyei szakképzést a Somogyi TISZK által. Nem elégedtünk meg a szinten tartással, hanem mindig a fejlesztésre törekedtünk: több milliárdos fejlesztési pénzek érkeznek mind a kórházhoz, mind a TISZK-hez. Nem engedtük el a falvak kezét sem: 300 milliós önerő alapot hozott létre a megye a pályázati források elnyeréséhez. Megalakítottuk a Somogy Megyei Önkormányzat Kincstári Szervezetét a költségvetési pénzek hatékonyabb felhasználása érdekében. Nem csak lélekben, hanem az éter hullámain keresztül is igyekeztünk összekötni a megye lakóit a megújult Somogy TV segítségével. Kimondom hát újra, amit gondolok: a megyei közgyűlés soha ilyen nagy és korszakalkotó munkát nem végzett, mint az elmúlt két évben. Képviselőtársaim! Köszönöm!

A csapatmunka ellenére magamat gyakran érzem magányos hosszútávfutónak: aki akkor is erejét megfeszítve küzd, harcol a távolsággal, amikor már régen maga mögött hagyott mindenkit. De ehelyütt szeretném megnyugtatni az értem aggódókat: célba fogok érni, sokan fognak várni, és nem lesz szükség újra élesztő készülékre, defibrillátorra sem. (Bár tudom, hogy most már egyre több helyen hozzáférni..)

Nehéz ma úgy látogatást tenni bármely somogyi településen, és találkozni választópolgárokkal, hogy előbb vagy utóbb – inkább előbb, mint utóbb – ne az a kérdés tolakodna elő, hogy: „mi lesz velünk???”. Ez egy általános lelki pszichológiai állapota ma a magyar népnek. Mindannyian látjuk, hogy komoly veszélyek fenyegetnek a gazdaság állapota, és az erre rakodó pénzügyi válság miatt. Sajnos régóta  gyötri a magyar társadalmat, hogy az alulra kerültek nem tudtak kivergődni az alsó pozíciókból, tehát a szociálisan rászorult, elesett, boldogulni nem vagy csak nehezen, önerőből szinte alig képes társadalmi közösségekből alig vezetett út a középosztály irányába. A deklasszálódás ezen folyamata óriási baj egy társadalomban: elveszti a megújulásra való képességét. Talán nem idegen ettől a hallgatói körtől, ettől a közönségtől, ha azt mondom, hogy elveszíti egy ország, és megyénk is a népi energiáinak tekintélyes részét.  Én az elit energiáját sohasem becsültem le, azt mindig is fontosnak tartottam, sőt benne láttam igazából nemesítő szerepet és tulajdonságokat, de őserő meg népi energia nélkül sajnos a kifinomult elitkultúráknak a hatékonysága a nemzet szempontjából csak töredékes lehet. Ezért mondom azt Deák szavait ismételve: a siker receptje az összefogásban rejlik. De nem csak szavakban, és pláne nem csak a politikai oldalak között, hanem a szegényebb emberekkel.

A megyei társadalmi-gazdasági elitnek fel kell karolnia az elesetteket, segíteniük kell megállítani a leszakadó rétegek még mélyebbre csúszását. Tartani kell a lelket az emberekben. Jómagam és a megyei vezetés nem csak szavakban kötelezte el magát az összefogáson alapuló jövő mellett, hanem konkrét programot tett le az asztalra, amely lényegében négy alappillérre helyezi a megye megújulását és fejlődését: Az első, a Somogy Megyei Szolidaritási Program, az időseket ellátó, szociális intézmények felújításait takarja. A második a Somogy Megyei Szakképzésért Program, a szakközép- és szakiskoláknál tervezetteket – nem mellékesen 1,6 milliárdos fejlesztést a Somogyi TISZK révén –, a harmadik a Somogy Megye Gyermekeiért Program, pedig a megyei gyermekvédelmi intézmények fejlesztési projektjét jelenti. Ezen kívül még beindítjuk, a megyei kulturális intézmények fejlesztési programját is, Somogy Megye Kultúrájáért Program címmel. Mindezek fényében ismételtem kimondom, amit gondolok: jó úton járunk a nagy megújulás kora, amit maholnap  Somogy megél.
Had’ folytassam egy hitvallással mondandómat, melyet a már korábban idézett Márai Sándortól kölcsönöztem, ami a következőképp hangzik: „Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku, félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal, és ebben a szerződésben nincsen alku.”
Ha az elmúlt év történéseit tekintjük, a meghozott döntéseinket veszem górcső alá, akkor kijelenthetem Kedves Barátaim, hogy nem volt bennük sem alku, sem félmegoldás: a fentieken túl megtartottuk nemes hagyományainkat, pályázati forrásokat nyertünk el a régióban a vidéki turizmusra, továbbra is példaértékűen gondoskodtunk a megye idős korú polgárairól, segítettünk a hátrányos helyzetű fiatalokon, a kisebbségeken.

Mindannyian tudjuk,hogy az ország rendkívül nehéz helyzetben van. Van aki szerint alagútban vagyunk, és már látható a vége, van aki szerint gödörben, ahol viszont egy szabály létezik: ne áss tovább!! Büszkeséggel jelenthetem, hogy bár 2009-es év számunkra somogyiak számára is cudarul nehéz esztendőnek ígérkezik, nem a vakond szerepében fogunk tündökölni, hanem inkább a kilábalás állványzatát fogjuk megácsolni. Jövőt, és ezzel hitet is adva a somogyi embereknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen nem mehetek el szó nélkül a házigazda szerepét betöltő Tab városa mellett sem. A város szülötte és díszpolgára Takáts Gyula a kortárs magyar költők doyenje, aki nemrég adta vissza Teremtőjének hatalmas lelkét életének 98. évében. Juhász Ferenc a következőképpen emlékezett a költőóriásra: „a csöndből, a merengésből, tűnődés-sűrűből szőtt földre száműzött emberi angyal ő, aki csak nézi a fölötte és benne kéken szálló időt bajszos, nehéz aranyszita-mosolyával. Fénytükre világ, az elmúlás elleni derűs küzdelem.” Egész egyéniségével azt a derűs reményt, azt az alkotóvágyat testesítette meg, amelyet ma is lehet érezni szülővárosában, Tabon. Az állandóan megújulni képes Tab, a Koppány-völgye központi települése sok tekintetben mintapéldája a folyamatos kiútkeresésnek, motorja a rendkívül nehéz külső körülmények ellenére a térség fejlődésének. A település dinamizmusa töretlen lesz 2009-ben is, hiszen megújul a városközpont, és végre elkezdődhet a közúthálózat fejlesztése révén Tab igazi közelségbe hozása a Balatonhoz, az M7-es autópályához. Az utóbbi évek fejlődésében elévülhetetlen érdemei vannak, Schmidt Jenő polgármester úrnak, akinek ezúton szeretném elismerésemet kifejezni azért a munkáért, amit a településért és a Koppány-völgyéért végzett. Somogy számára a Tabhoz hasonlóan fejlődő települések képezhetik a kitörési pontokat.


Ha már a köszöntőm elején időutazást tettem, akkor ezt felidézve biztos vagyok benne, hogy 2095-ben már diplomatatáskás szobra lesz Schmidt Jenő barátomnak Tab majdan impozáns főterén, a szobor felirata pedig a következőképpen hangzik: Ő is azt akarta, amit mindenki más, csak ő jobban.

Kedves Barátaim!

511 évvel ezelőtt sem jártak könnyebb idők e tájon. Kegyes II. Ulászló királyunk somogyi alattvalói akkor is csak magukra számíthattak. A korabeli leírások szerint gazdag, de rosszul vezetett ország voltunk. Ugye milyen érdekes ezt ma felidézni?

Magyarország királya 1498-ban megjelent törvénykönyvében a következő megállapítást teszi, amit ajánlok minden kedves somogyi honfitársamnak figyelmébe, a 2009-es esztendőre: „2. § És a hatalmunk alá vetett nép kormányzására maga az Isten két eszközt adott nekünk: tudniillik a fegyvert és a jogot. A jogot azért, hogy azt a természet három parancsára oktassuk, tudniillik: tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, és mindenkinek, a mi az övé, megadni.”


Kívánok mindannyiunknak nagyon boldog és békés új esztendőt, erőt és főleg kitartást, megértő társat, derűs családot, jó szomszédot. Munkát, amelynek értelme, haszna és gyümölcse van. Adjon Isten békességben végzett közös munkánkhoz erőt, és egészséget!


Isten éltesse mindnyájunkat! Isten áldja Somogyországot!

 

Ünnepi közgyűlés

 

 

TAB, 2009. január 6.

 

Ász Hír

Technika Hírek

Egészség Hírek

Bulvár hírek

Partnereink