Somogy Megye Vezető Hír

Vidám-szomorú kisvasúti nap

Vidám-szomorú kisvasúti nap

Tizenkettedszer rendezték meg a kisvasúti ünnepet Balatonfenyvesen, kismozdony és hajtánytalálkozóval egybekötve, habár a minapi hírek miatt, amelyek szerint végképp megszüntetnék a nagyberekbe menő vonatokat, az aggodalom, a rosszkedv is ott bujkált az egyébként szép és szórakoztató rendezvényeken résztvevőkben, köztük Gelencsér Attilában, a somogyi közgyűlés elnökében is.

A vonatok még menetrendszerűen jártak a keskeny nyomtávú vágányokon, sőt különvonat is járt, amelyet a hajtányok követtek.

kisvasút

A gyerekeket kézművesfoglalkozás, valamint modellvasúti- és terepasztalbemutató várta, amely persze a felnőttek, főképpen a férfiak számára sem volt érdektelen, hiszen az ilyesmi láttán felébred mindenkiben a gyermek, aki egyszer valamikor biztosan vasutas is akart lenni.

kisvasút

Az edzettebbek futva vagy bringán megpróbálhatták megelőzni a kisvasutat, amely bizony lassan, döcögve jár. De még jár... Amíg a Bajnai féle ideiglenes kormány által az orránál fogva vezetett MÁV be nem fejezi a járatását.

kisvasút

A megszüntetési tervek ellen is tiltakoztak a résztvevők, s ez ügyben Gelencsér Attila sem maradt szótlan, elmondta:

Balatonfenyves

- Nagy bűn volna a kisvasút leállítása, hiszen a Balatonnak az idegenforgalmi vonzerő növeléséhez több attrakció szükséges. A fenyvesi kisvonat a tó turizmusának fontos része, ostobaság lenne megszüntetni.

keskeny vágány

Nem először került szóba a leállítás, erről lentebb idézünk egy 2001-ben, a Szabad Földben megjelent írást, akinek van kedve hozzá, olvassa el! Felcsillan benne a remény is: a fenyvesi kisvasút eddig még mindig megmenekült, habár megcsonkították, Táskára és Csisztára régóta nem jár már.

(la)

 

http://www.somogymegye.us/

http://gelencserattila.com/



Kincs ami van, de még sincs
(Szabad Föld, 2001)


Az ötvenes években keserves körülmények között épült a Nagybereki Gazdasági Vasút. Sík vidéken szalad a vonat, ha nincs szél a Balaton is sima. A kisvasút mégis hullámhegyeken és hullámvölgyeken hánykolódik. Tán azért mert hajónak tervezték.

LUTHÁR PÉTER

Szomorú ember Balogh Imre mozdonyvezető, aki annyira szereti a balatonfenyvesi kisvasutat, hogy még egy közel százoldalas, kétnyelvű könyvet is írt róla. Magam pedig hazug ember vagyok, hogy ilyeneket írok, mert Balogh Imre, a Nagybereki Gazdasági Vasút megbízott vezetője vidám természetű, tréfára hajlamos vasutas. Füllentettem ismét. Mivel a fent nevezett, állomásfőnöki beosztásban tevékenykedő személy, ha vasútjáról kérdezik, akkor borongós lesz, kedvetlen, azaz szomorú, egy mosoly sem íródik arcára.
Milyen kavarodás van az eddigi mondatokban? Hogy néz ez ki? Hát körülbelül úgy, mint a Balaton déli partvidékén, a Nagyberekben húzódó vasút helyzete. Amely kusza, mint a bevezető mondataim.
- Nem tervezünk, magunk sem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Már én sem álmodozom vagy legalábbis ritkábban mint régen, amikor olyan terveket szőttem, leginkább persze csak magamnak, amilyenekből maga a paradicsom születhetett volna meg mifelénk - legyint Balogh főnök, a beosztottak meg hümmögnek, nem szeretnek ilyesmiről beszélni.
Ábrándozásból lett ez az egész kisvasút, magának Rákosi elvtársnak hagymázas álmaiból született meg. Hajónak fogant, csak később lett kereke, amikor fölvilágosították a főnököt, hogy a bereket hajózható csatornákkal átszőni, zsilipet meg kikötőt építeni momentán akkor is lehetetlen, ha a határ a csillagos ég. „Legyen akkor kisvonat, de tüstént, vezessen el a kaposvári cukorgyárig!” - felelte erre a kopasz. És jöttek a rabok, persze politikaiak és ötventől ötvenháromig megépítették a kisvasutat. No nem Kaposig, de három helységig; Somogyszentpálig, Csisztáig és Táskáig, sok-sok leágazással, be a berekbe. Időközben kiderült, hogy a lecsapolt mocsár helyén, a tőzegen ugyan óriási cukorrépa terem, de jobb azt inkább csak simán répának hívni, mert cukor nincsen benne és ezen a talajon akkor sem lesz, ha ezt a főpajtás írásos parancsba adja, a vasút még sem maradt haszontalan.
- Bizony rossz emlékek fűződnek a kisvasút megszületéséhez, a helybéliek most is elnémulnak, ha erre terelődik a szó, mégis kincset teremtett a botor gondolat, hogy a nagyberek lesz a Dunántúl éléskamrája - mondja Balogh Imre, s szavaiból kikerekedik a további történet.
Óriási állami gazdaság jött létre Balatonfenyves szomszédságában. Jelentős volt az állattenyésztés, hatalmas méretű a tőzeg- és a mésziszapbányászat. A megtermelt javakat szállították a berekből Fenyvesig, s ott rakták át a nagy vasútra. Ötvenhat júniusától pedig megkezdődött a személyszállítás, a gazdaság területén szerte megépült majorok és a közeli falvak lakói utaztak a kisvasúttal. Csisztán olajat kerestek, persze melegvizet találtak, fürdő lett belőle és így az idegenforgalmat is szolgálta a vonat. A hetvenes években, amikor befejeződött a mésziszap kitermelése és a Balatont védendő fölszámolták az állattartást azt tervezték, hogy megszüntetik a kisvasutat is. Ám mire e plánumból valóság lett volna, a nyolcvanas években annyira megnőtt a „dédéeres” turistaforgalom, hogy még egy kevéssel, hatszáz méterrel meg is hosszabbították a vágányokat. A kilencvenes években újra fölvetődött a vágányfölszedés gondolata, nemrég pedig a magánosítás tervének híre és annak cáfolata kelt szárnyra. Annyi bizonyos, hogy a MÁV-nak úgy kell a balatonfenyvesi veszteség, mint ablakos tótnak a hanyattesés.
- Miért fordult ily rosszra a soruk? Hiszen kincset emlegetett vagy nem? - Tudakolom Balogh Imrétől, aki könnyedén megmagyarázza az ellentmondásos állapotokat.
- Ezen a kisvasúton már csak menetrendszerű személyszállítás van. Az pedig a világon mindenütt veszteséges. Az idegenforgalom visszaesett, mert ugyan szép a berek, de programot alig nyújt. A csisztai fürdő állapota szégyenteljes, a táskai műemlék pincesorhoz csak kisebb vállalkozások szerveznek bortúrákat. A kisvasút nagy érték, de nem önmagában az, hanem akkor válnék kinccsé, ha legalább egy nagy beruházó jönne a berekbe, például gyógyfürdőt építeni. Szerintem a tóparti és a közeli települések összefogása is hiányzik. Évről évre hallunk hatalmas tervekről, affélékről, amilyenekről én is álmodozom, ha nincs jobb dolgom. De valószínűnek tartom, hogy ezek a fölröppenő hírek csak egy-egy baráti, esti borozgatás szüleményei, hiszen eddig még egyikből sem lett valóság. Mi pedig már ott tartunk, hogy tavaly a MÁV az egyetlen gőzösünket is elvitte az úttörővasútra, azzal az ígérettel, hogy a szezonra visszakapjuk. De nem kaptuk. A Gazdasági Vasutak és a MÁV 1960-as összevonásakor még ezer kilométernyi kisvasutat működtetett a vasúttársaság az országban, a miénk maradt meg utolsó mohikánnak. Félszáz kilométernyi vágányunk van, de csak a felén járunk. Évente így is százezer utasunk van. Nem tudom meddig.
Balogh Imre vasutas édesapja minden ellenkezésével szemben csakazértis mozdonyvezető lett, majd amikor néhány éve egy (azóta meggyógyított) szembetegség miatt letiltották a gépről Fenyvesen lelt kenyeret. Azt mondja, ha mégis eladná a MÁV a kisvasutat, akkor ő, kisbefektetőként minden pénzével beszállna az üzletbe. Nincs neki sok. No és nagyobb tőkés sincs a láthatáron. Vagy van, de erről Fenyvesen nem tudnak.

Ász Hír

Technika Hírek

Egészség Hírek

Bulvár hírek

Partnereink